Amikor odakinn repkednek a mínuszok, és ropog a hó a csizmánk alatt, akkor mi magunk sem szívesen dugjuk ki az orrunkat a finom, meleg, fűtött lakásból. Valahogy így vannak ezzel a méhek is. Ugyan nem alszanak téli álmot, mint például a medve, de az ún. téli fészekben, egymáshoz húzódva töltik a fagyos napokat.
Novemberben még előfordulhat, hogy látunk egy-egy méhecskét, de a hideg beköszöntével ők is behúzódnak a jól szigetelt kaptárjukba, és egy „fürtöt” alkotva, mézet fogyasztva vészelik át a telet. A méhek ugyanis egymagukban gyorsan kihűlnek, megdermednek és elpusztulnak, de együtt, ezt az alakzatot felvéve megbirkóznak az évszak cudarabb időjárásával. Az állandó hőmérsékletet szárnyuk és torkuk rezegtetésével biztosítják maguk és királynőjük számára. A fürt belsejében, ahol az anyakirálynő védelmezett helye van, 28-30 fok is lehet, míg a fürt szélén lévőknek csak 6-8 fok jut osztályrészül.
Ha mi nem is tehetjük meg azt, hogy méhek módjára egész télen ki sem tesszük a lábunkat a lakásunkból, mégis érdemes az általuk gyűjtött ragacsony anyagot, a propoliszt használni, hogy megvédjük szervezetünket a téli időjárás okozta megbetegedésektől.
Használhatjuk például immunerősítésre kúraszerűen, 3-4 héten át napi 30-40 cseppel. Ha már megtörtént a baj, és bármilyen lázas, megfázásos megbetegedéssel küszködünk, akkor annak a kezelését is ki tudjuk egészíteni úgy, hogy napi 30 cseppet fogyasztunk belőle. A torokfájás is szinte mindig együtt jár a téli mínuszokkal. Ha kezdődő jeleit érzékeljük a torkunkban, akkor megpróbálkozhatunk vízbe csepegtetett propoliszos gargalizálással is, hogy elejét vegyük a gyulladásoknak.
Ha a bajunk még megelőzhető komolyabb gyógyszerek nélkül, akkor érdemes először a propoliszt bevetnünk a kórokozókkal szemben, mert ez az anyag képes arra, hogy úgy pusztítsa el a káros baktériumokat, hogy a jótékonyakat megőrzi szervezetünk számára.